Városnézéssel indult az idei IKElepelő

okt 13, 2022 | Aktuális, Beszámolók, Programok

Városnézéssel indult az idei IKElepelő

Nem vagyok elsőéves egyetemista. Szeptemberben már a nyolcadik tanévem kezdődött el kincses városunkban, Kolozsváron. Elsőéves korom óta minden alkalommal részt veszek az IKElepelőn. Miért is? merül fel bennem a kérdés, hiszen “öreg vagyok én már ehhez”. A főként elsős egyetemistáknak szóló est kezdő mozzanata egy városnézés. Számomra Kolozsvár mindig tartogat valami újat. Újra és újra, nap mint nap végigmegyek a nagyon jól ismert utcákon, mégis minden alkalom különleges. Ilyenkor, főleg az ősz hozta változások tűnnek fel, de az izgő-mozgó, nevető vagy komoly emberek is hatással vannak rám egy-egy ilyen séta során. Teljesen különböző érzés szülőkkel, barátokkal, kedvessel vagy akár egyedül végigsétálni a Főtéren. Ez alkalommal a jól ismert IKE-s közösséget választottam társként, vagy mondhatnám, ők választottak engem. Városnézésünket a Farkas utcában kezdtük, majd az Egyetem utcán végighaladva a Főtérre, azaz egykori Nagypiacra értünk, ahol magasra emelve tekintetünket megpillanthattuk Mátyás király szoborcsoportját, a mögötte ékeskedő, felújított Szent Mihály templommal. Innen átmentünk az egykori városkapun az Óvárba, megnéztük a Karolina tér nevezetességeit, majd a Pietati templomnál ért véget közel két órás városnézésünk, melyen kísérőnk és vezetőnk Sipos Dávid volt. 

Az IKE-klub pincéje otthonos hangulatot teremtett egy gondolatébresztő áhítat számára, melyet Pop Titus teológus hallgató tartott. Az est ismerkedős része Dixit kártyák húzogatásával kezdődött. Arról a kártyáról kellett beszélnünk, mely számunkra leginkább jellemző az elmúlt időszakra nézve, akár a Kolozsvárra való költözésre. A gólyák csőre ekkor megnyílt a szólásra, és mint kiderült, egyikük számára sem volt egyszerű az elmúlt egy hét. A felgyülemlett feszültség levezetésére néhány ismerkedős, jégtörő játékot játszottunk Paula és Balázs vezetésével. Ezek után Lucas beszámolt az IKE tevékénységéről illetve alkalmainkról, melyekre szeretettel várjuk az önkéntesek jelentkezését. 

Az est közös társalgással zárult, forrócsoki és tea mellett. “Jó dolog kolozsvári egyetemistának lenni” – ezt úgy mondom, hogy immár négy éve vagyok egyetemista. Remélem, ennek az alkalomnak a megszervezésével hozzájárultunk ahhoz, hogy a frissen érkezettek is otthonukká érezzék a kincses várost.  

Szerző: Tóth Henrietta-Beatrix