Életemben először voltam FIKE szabadegyetemen, de az ott kapott élmények és emlékekre gondolva remélem, hogy nem utoljára. Bár más alkalmak is voltak választhatók erre az időszakra, én nagyon boldog vagyok, hogy emellett döntöttem.

Nagy szeretettel, nyitottsággal fogadott mindenki. Még azon sem kellett aggódjak, hogy hogyan juthatok el a szabadegyetem helyszínére, Feketelakra, hiszen a szervező csapat segítségemre volt ebben a kérdésben is.

Elég nehéz szavakkal megfogalmazni azt, amit a szívünkben élhettünk át. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy sokat adott nekünk ez a rendezvény.

Volt egy kötött program minden napra, de szabadidőt is hagytak nekünk a szervezők, pont eleget. Megérkezésünk napján Dávid István egy áhítattal nyitotta meg a szabadegyetem programsorozatát, és aznap csapatépítő programokon is részt vehettünk. A következő napokat reggeli csendességgel kezdtük, ahol együtt énekeltünk, hallgattuk az Igét, majd elcsendesedtünk. Érezhető volt, hogy nem csak mi vagyunk jelen, Jézus is köztünk van. Minden nap hallgathattunk áhítatot, ahol Kovács Bella, meg Dávid István szolgált. Előadásokat Visky András és Mészáros Andrea tartottak, akik által sok új információval gazdagodhattunk, illetve kérdéseket ébresztettek fel bennünk, amiken tovább elmélkedhetünk. Műhelymunkákban is részt vehettünk: Nagy Károly Zsolt, Varga Norbert és Borbély András vezetésével, akik rávilágítottak egy-egy igazságra. Minden előadó és műhelymunka vezető a “test” témát boncolgatta, ugyanakkor mindannyian más szempontból közelítették azt meg. Kiscsoportos beszélgetésekre is alkalmunk volt, amolyan eszmecserékre. Megosztottunk egymással saját tapasztalatokat, élményeket. Az esték sem maradtak program nélkül: tábortűz melletti beszélgetésekre és társasjátékra került sor, amik érezhetően erősítették az ott jelen levő közösséget. Egyik este még egy meghitt, zenés előadásnak is hallgatói lehettünk, a FIKE Band részéről. Én ezt az eseményt is örömmel teszem el emlékbe. Utolsó nap pedig, istentisztelettel és úrvacsorával zártuk a rendezvényt, ami további lelki épülésre szolgált.

Ez a néhány nap lelki feltöltődést nyújtott nekem, illetve választ kaphattam néhány, addig függőben levő kérdésemre. Számomra érthetőbbé vált, hogy mi is az a test, miért is nevezzük a lélek templomának: ez az a hely, ahol a lélek jelen lehet. Mivel semmink nincs, amit ne kaptunk volna, a testünket is Istentől kaptuk, ezért vigyáznunk kell rá, és úgy gondolkoznunk róla, mint az Istenre való emlékeztetés. A test és lélek kapcsolatban vannak egymással: a nevetés, az őszinte mosoly, vagy a fájdalom (ami a sérülékenységünket mutatja) testi viszonyulás lehet a világhoz. Továbbá, a testet úgy is felfoghatjuk, mint a lélek létének egy bizonyítéka. Az pedig, hogy Jézus emberi testben eljött értünk erre a világra, felfoghatatlan kegyelem és szeretet, hiszen Isten általa számolta fel a távolságot köztünk és Közte, lehetőséget adva lelkünknek az Örök Életre. Az előadók nagyon nyitottak voltak: csoportosan, vagy akár személyesen is bátran el lehetett beszélgetni velük, szeretettel vártak minket a kérdéseinkkel és segítettek megválaszolni azokat. Bátran kijelenthetem, hogy nem csak egymáshoz kerültünk közelebb, hanem Istenhez is, és szerintem valahol ez is volt a cél.

A mosolyok, ölelések, kedves szavak, mély beszélgetések erősítettek abban, hogy nekem is helyem van itt. A FIKE szabadegyetem az egyik legmegfelelőbb alkalom új emberek megismerésére, barátságok megerősítésére, minőségi kikapcsolódásra, s természetesen, az Istennel való beszélgetésre is. Hálás vagyok, hogy én is jelen lehettem és együtt engedhettük közel magunkhoz az Urat.